Ez a jeles hagyomány még államalapító szent István királyunk idején honosodott meg hazánkban ám akkor még születésnapi utó-mulatságnak hívták. Az emberek lényegében összeültek a buli utáni hétfőn 1-2 üveg vodka társaságában és a szülinapi mulatozásból visszamaradt kumisszal (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kumisz) "felküldték a fejbe", megfelelő időjárás esetén pedig az ebeket is levitték játszani. Ez az összejövetel jellemzően lightosabb volt mint maga a szülinap mert sokaknak másnap a 6:45 ös lóval később postakocsival majd busszal menni kellett dolgozni.
A középkorban már széles körben elterjedt hagyomány volt amit minden társadalmi osztály megtartott. Az évek során a hagyomány mindössze annyit változott hogy kumisz helyett ma már inkább a sokkal elterjedtebb pezsgőt használják.
A nyelvújítás során 1828 ban Kölcsey Ferenc nevezte át a hagyományt szülinapi utó mulatságról szülinapi afterpartynak, később a hungarikumok közé is bevették, napjainkban pedig az UNESCO világörökségi bizottsága fontolgatja hogy felveszik ezt az eseményt a világörökségek közé.
Azt hiszem nem szükséges felhívnom a figyelmet a hagyományőrzés fontosságára mai identitását vesztett rohanó világunkban.
